Moncsi első blogposztja
Első blog posztom...
Blogposzt. Hm. Tudom másnak nem nagy dolog, de én még sosem írtam blog posztot. Posztot viszont több ezret. Ez is majdnem ugyanolyan, talán annyi a különbség hogy hosszabb. Ez most egy bemutatkozó blogposzt lesz.
Udvarhelyi Mónika vagyok, az életet imádó és megélő (a jelenben megélő) kétgyermekes édesanya, gyermekeim édesapjával csodás (és néha nem csodás) harmóniában élő nő, akinek napjait a hála teszi ki mindazért amije van.
Agárdon élünk a családommal most már majdnem 10 éve. Agárd a velencei tó partján lévő kis városka ahol nagyon jó élni, itt minden van amire nekem és kis családomnak szüksége lehet.
Napjaimat a kalligráfián (és oktatásán) kívül az önismeret, az önfejlesztés teszi ki, amit igyekszem átadni más fejlődni vágyó nőknek is a legjobb tudásom szerint.
Ehhez a tudáshoz körülbelül 5-6 éve indult el az utam, amikor az én életemben is eljött az ideje a változtatásnak, hiszen már nem csak magamért feleltem, hanem két gyermekemnek is példát kellett (volna) mutatnom, de be kellett látnom nem voltam jól.
Amikor elindultam először segítőhöz, a kisfiam csecsemőkori betegségeiből fentmaradt traumagombok kioldása, illetve a betegségtudatom egészségtudatra váltása lett a cél…. Hamar rádöbbentem, hogy itt még sok sok megdolgozni való van, hiszen nem egyszerű a gyerekkor amiből jöttem.
Édesapám 6 éves koromban meghalt…alkoholizmusa nem segített a leukémián és valószínűleg ebből kifolyólag volt agresszív is….
Édesanyám dolgos, szorgalmas, ámde magányos magára maradt, még nehezebb sorsból származó mivolta miatt nagy szigorral nevelt minket testvéreimmel, és én „feketebárányként” sokszor rászolgáltam a fizikai agresszióra, és a válogatlan verbális bántalmazásra is.
Kamaszként mindenfelé kerestem a szeretetet, de sajnos „valamiért” mindig pofonok között találtam magam. Anyám szerint riherongy voltam, de hála a belémnevelt (és vert) félelemnek, nem adtam oda magam férfiaknak.
A segítőmnek (Drága Rékának) nem volt velem könnyű dolga, de aztán végül mégis, mert nem csak hogy magával ragadt a terápia, hanem olyannyira behúzott, hogy az évek alatt felszedett tudás, tanfolyamokra és iskolákba járás olyannyira behúzott, hogy mostmár magam is segítőként dolgozom, és a szerető kedvességet és a békéhez való utat igyekszem átadni én is csoportjaimban és klienseimnek.
Fontos nekem hogy ne essek át a ló túloldalára, ami a spiritualitást illeti.
Számomra spirituálisnak lenni azt jelenti, hogy az élet könnyeddé, játékossá, örömtelivé válik, mivel az elméd új irányokba tágul, a látásmódod átalakul és a világot olyan színekben kezded látni, amelyeket talán korábban észre sem vettél.
Jelenleg is tanulok, most épp család és párkapcsolati coachingot, úgyhogy nemsokára jelentkezem egy a tanulmányaimról szóló blogposzttal is. Ezt most csak itt hagyom első blogposztnak, hogy ebben is elveszítsem a szüzességem. 😊
Szeretettel ölellek titeket, Moncsi
További olvasmányok neked
Nincs Találat
A kért oldal nem található. Próbáld pontosítani a keresést, vagy használd a fenti navigációt a bejegyzés megkereséséhez.
Nincs Találat
A kért oldal nem található. Próbáld pontosítani a keresést, vagy használd a fenti navigációt a bejegyzés megkereséséhez.
Nincs Találat
A kért oldal nem található. Próbáld pontosítani a keresést, vagy használd a fenti navigációt a bejegyzés megkereséséhez.